Where the wild roses grow

Nah szóval elolvastam eme nagyszerű könyvet. Persze most csak viccelek, mert ez a könyv egy nagy rakás nyomiról szól, akik kapnak némi pénzt és elszáll az agyuk, és koldusok meg gályarabok és ehhez hasonló rabszolgák lesznek. Végül nemtom hányan vesznek egy kis földet, ahol elkezdenek DOLGOZNI. Ebből következik a könyv tanulsága, hogy isten azért teremtett minket, hogy dolgozzuk. Méghogy pihenés? Hol élsz te? Dolgozzáá bazdmeg! Candide igazán próbál optimista lenni, bár én a helyében ottmaradtam volna Eldorádóban osztcső, de neeem neki muszáj volt megtalálnia szerelmét Kunigundát, akiből a könyv végére egy csúnya bányarém lesz a sok mosogatástól. Nah látjátok ezért nem mosogatok én sem. :D Vagyis csak néha, amikor már anya nagyon ki van borulva, de akkor is csak orvosikesztyűben. Egyszóval a kötelezőknek annyi értelme van, hogy elolvasod őket, jót röhögsz a szerzőn aztán írsz belőle egy ötöst és kész. Sohasem fog többé eszedbe jutni... Ennyi :D

Rájöttem egy nagyon fontos dologra velem kapcsolatban. Méghozzá arra, hogy én még magamnak se tudok megfelelni, nemhogy a szüleimnek. De komolyan! Úgy meg igazán nehéz teljesíteni a rámváró feladatokat, hogy tudom, hogy a szüleim csak megvonják a vállukat, és elmotyognak egy gratulálok!-ot! Ennyi meg egy bambi! Én meg már abszolút leszarom az egészet, és így legalább nem szenvedek tőle, hogy egy henye tetűnek tartanak. Nemtom hogy kell azt írni hogy tetű, lehet, hogy rövid ü-vel nemtom :S
Az emberben pedig így sosem fog kialakulni az az érzés, hogy okosban tartja magát. Mert nem kapja meg a megerősítést, szóval értitek. Sosem éreztem magamat okosnak, és nem is igazán érdekel. Tisztában vagyok a képességeimmel és megfelelően tudom fejleszteni őket. Ennyire legalább ismerem magamat, hogy tudom, hogy nem fogok soha 2 m-t ugrani helyből távol, egyszóval jobban lefutom a 60 m-t. Kész, meg vannak oldva a hiányosságaim. Azt azonban sehogyansem tudom megérteni, hogy nekem és a tesómnak miért van olyan szar sorsa, hogy semmi elismerést sem kapunk. Mert hogy a tesóm kurva okos, de azon kívül, hogy: "Dominik, ne hagyd a földön a farmerodat" semmi elismerést sem kap itthon. Ami azért igen elkeserítő, mert tudom, hogy a keresztanyámnak mennyit kell szenvednie az uncsimmal, mire tanulásra bírja. Aki még ha be is vágja az anyagot, akkor is csak 4-est ír, mert nem bír koncentrálni vagy nem érti a kérdést nemtom. Ehhez képest anyáéknak igen csak jó dolga van, merthogy minket pici elsős korunktól sem kellett nyaggatniuk semmivel, mert igenis magunktól leültünk és megcsináltuk a házikat. Nem problémáztunk rajta sokat.

Szóljatok, ha értitek ezt a logikát! Ma is megkapom anyától: "nem vagy te olyan fasza ember, mint amilyennek hiszed magadat" Álljunk csak meg minek is hiszem magamat? Csak mert szólni mertem, hogy ne figurázzon ki, erre Ő kapja fel a vizet. Én meg kussoljak és tegyem, ami a dolgom!

Más vidámabb dolog nem történt még velem ma, de remélem azért lesz valami jó is ebben a napban. Át kéne menni a kertvárosba, majd lehet, hogy átbuszozom!